Egy négytagú család naponta több mint 10 liter vizet juttat a lakóépület levegőjébe légzés, főzés, fürdés, mosás és viráglocsolás formájában. Amennyiben nincs megfelelő szellőztetés, a vízpára elkerülhetetlenül nedvesedési károkat okoz, megjelennek a penészgombák, és az épület állaga is fokozatosan romlani kezd.
Egészségtelen lakásklíma alakul ki, melyet a bent lakók is hamar érzékelnek: gyenge ellenálló képesség a betegségekkel szemben, fáradékonyság, rossz közérzet, fejfájás és allergia alakulhat ki. A modern, jól szigetelt, energiatudatos lakóépületekben az egészséges élethez szükséges légcsere természetes módon már nem tud megvalósulni, ezért új műszaki megoldásokra van szükség: az ilyen otthonokban hővisszanyerős szellőztető rendszerek biztosítják hangtalanul a folyamatos friss levegőt, miközben a fűtési költségek akár 50%-át is megtakarítják.
A légtömör technológiákkal szigetelt lakóépületekben megszűnt az egészséges élethez és jó közérzethez szükséges természetes légcsere. Ablaknyitással történő szellőztetéssel egyrészt rengeteg energiát „dobunk ki” az ablakon keresztül, másrészt nem biztosítható a belső légtér friss levegővel történő folyamatos ellátása.
Egy apró megjegyzés: (Passzívházakat nem lehet hővisszanyerős szellőzőrendszer nélkül építeni. Nem mondhatunk le a passzívházaknál a belső hőforrások hasznosításáról, illetve az ablaknyitás miatti hőveszeteség kiküszöböléséről. A PHPP számításban ellenőrizhetjük, mennyit módosít az energia mérlegen a hővisszanyerős szellőzőrendszerek hatásfoka. ) (Ph-magazin)
A szabályozott, ellenőrzött hővisszanyerős szellőztető rendszer fő feladata, hogy gondoskodjon a lakóépületek folyamatos friss levegő ellátásáról, s egyidejűleg az elhasznált, káros anyagokat is tartalmazó levegő és pára elszállításáról. A frisslevegős rendszer a páramentesítésen túl megoldja a külső levegő portól, kipufogógáztól és pollenektől való megtisztítását is, ezáltal megóvja mind a bentlakók egészségét, mind a lakóépület állagát.
A mai kor követelményeinek megfelelő frisslevegős rendszerekben a befúvásra kerülő levegőt télen egy – kb. 1,5 – 2 méter mélyen a föld szintje alatt elhelyezett – talajhőcserélő melegíti elő, nyáron pedig ugyanez a berendezés gondoskodik a levegő előhűtéséről.
A házon belül további hőcserére kerül sor. A lakóépületből távozó levegő rengeteg energiát tartalmaz. Télen a belső levegő sokkal melegebb, mint a hideg külső, és jelentős mennyiségű párát tartalmaz, így kondenzációval energiát lehet nyerni belőle. Ezen egyszerű elven alapul a szellőztető berendezésbe épített – házon belüli – hőcserélő működése. A rendszer az elhasznált meleg, nedves levegőt használja fel az előmelegített külső levegő további felmelegítésére. A talajhőcserélővel kombinált, s belső hővisszanyerővel rendelkező frisslevegős rendszer esetében a hővisszanyerés hatékonysága elérheti a 95%-ot, ezáltal a fűtési költségeknek akár az 50%-a is megtakarítható. Nyáron egy kicsit módosult a folyamat: a talajhőcserélővel előhűtött külső levegő a belső hőcserélőt kikerülve kerül befúvásra a lakóterekbe.
Speciális lapos légcsatornák segítségével lehetségessé vált, hogy az összes csővezeték a padlóba kerüljön (azaz a teljes légcsatorna hálózat a lakótéren belül kerüljön elhelyezésre), minimalizálva ezáltal a friss levegő hőveszteségét. A kereszt-ellenáramú hőcserélőkben a légáramok egymástól mindig elkülönítve haladnak, így a szennyeződés, illetve páratartalom a bejövő friss levegő felé nem kerül átadásra.
A kereszt- és forrásszellőztetés gondoskodik arról, hogy egyrészt az egész lakóépületet egyenletesen átjárja a friss levegő, kiszorítva az elhasznált levegőt, másrészt zaj- és huzatmentes módon történjék meg a szükséges légcsere. A légáramot ventillátorok továbbítják. Az ehhez szükséges energia azonban csekély mértékű, egy egész családi ház befúvásának és elszívásának az áramszükséglete alacsonyabb, mint egy izzólámpa áramfelvétele.
Szerző: Turcsányi Balázs
www.labaro.hu
Kapcsolódó cikkek:
Betöltés...
