Forrás: Fotolia
Manapság a hőszivattyút vásárlók körében egyre népszerűbbek a levegő-víz hőszivattyúk, a víz-víz hőszivattyúkkal szemben. Ez általában abból adódik, hogy a levegő-víz hőszivattyúnak alacsonyabb a beruházási költsége, egyszerűbb a rendszer felépítése (kevesebb szerelvény, berendezés szükséges) és telepítése (nem kell vertikális szondákat fúrni a talajba, vagy horizontális talaj kollektorokat telepíteni, vagy víz nyerő és nyelő kutakat fúrni).
Nem kell a szondákat bányakapitánysággal engedélyeztetni, vagy a kutakra vízjogi engedélyt kérni, ami nem csak külön procedúra, de komoly költségei vannak.
Az egyik előnye, a könnyű telepítés, komoly problémát is jelenthet. Minden egyes gyártó katalógusában megadja a szükséges védőtávolságokat az épülettől, egyéb berendezésektől, ezeket minden esetben érdemes betartani, mivel ezek figyelmen kívül hagyása, üzemeltetési problémákat generálhatnak (pl.: nem megfelelő légellátás, ezáltal hatásfokromlás következik be; hóhatár feletti telepítés; stb.).
A levegő-víz hőszivattyúk között három alapvető felépítési módot különböztetünk meg:
- Monoblokkos rendszerű, ahol a kültéri és a beltéri egység egyben található, általában kültéri kivitelűek.
- Szétválasztott (split) rendszerű, ahol a hőszivattyú egy kültéri és egy beltéri hidraulikus blokkból álló, egységekből épül fel.
- Beltéri légcsatornázható kialakítás (ami egyes gyártóknál kültérbe és béltérbe egyaránt telepíthető).
Minden levegő-víz hőszivattyú legfontosabb telepítési szempontja: a zajterhelés. Ez azért fontos, mert a nem megfelelő helyen telepített berendezés zajos lehet és ez által nem csak magunkat, de a környezetünkben élőket (pl.: szomszédok) is zavarhatja. Minden egyes gyártó katalógusában megadja a hangnyomásszinteket (Lp) db(A) – ban. Fontos megjegyezni, hogy a hangnyomásszint és a hangteljesítményszint (Lw) nem azonos. Míg a hangteljesítményszint (Lw) az adott hangforrásra vonatkozik, addig a hangnyomásszint (Lp) függ a hangforrás helyétől, a környezeti feltételektől, és a hangforrástól való távolságtól.
Ebből adódóan a katalógusokban megadott értékeket fenntartással kell kezelni, mert a környezeti feltételek épületenként eltérő lehet, és a tulajdonos nehogy abba a hibába essen, hogy a már elkészült épületbe való beköltözés után derüljön ki, hogy a berendezés jobb esetben csak saját magát, rosszabb esetben környezetét zavarja (pl.: szomszéd, aki esetleg feljelenti és ezáltal kötelezik a berendezés leszerelésére).
A legfontosabb előírás, ami épületgépészeti berendezések zajterhelési és rezgésterhelési határértékeket előír az a 8/2002. (III.22.) KöM-EüM együttes rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról. Az ide vonatkozó határértékeket a következő táblázat tartalmazza:
Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a későbbi problémák, esetleges viták elkerülése érdekében minden esetben fontos a gyári katalógusban található előírásokat betartani, és szükség esetén akár egy akusztikus szakember véleményét sem árthat kikérni.
Kurunczi György, gépészmérnök
Kapcsolódó cikkek:
Betöltés...
